A levegőszűrés alapelvei

A légszűrőnek két alapvető kategóriába soroljuk: szűrők szilárd anyagokra és szűrők gázrészecskékre. Mindkét típusnak ugyanaz a célja, hogy csökkentse a levegőben lévő részecskék koncentrációját.

1. A gáz állapotú részecskék szűrése az adszorpció (megkötődés) elvén alapul. Az adszorpció a gázok, gőzök, illetve folyadékok megkötődése egy szilárd felületen. Ezekben a szűrőkben az aktív szén különféle típusai a fő szűrőanyagok, melyek képesek hatékonyan eltávolítani a szennyező anyagokat a levegőből.
2. A szilárd anyagokra specializált szűrők olyan anyagokból készülnek, amelyek egy szűrőrétegen keresztül átengedik a levegőt, miközben hatékonyan felfogják és visszatartják a szilárd részecskéket. Ezen szűrők négyféle porleválasztási módszert alkalmaznak:

• Szitahatás: Az egyik legelterjedtebben alkalmazott módszer a levegőszűrők között. Az elv nagyon egyszerű: a szennyeződés mérete nagyobb, mint a közegszálak közötti rés, így ezek a részecskék fennakadnak.
• Tehetetlenségi tömeghatás: Ezt a szűrőelvet akkor alkalmazzák, ha a részecskék jelentős tömegűek. A részecske nagy sebességgel érkezik, tömege miatt a közegszálnak ütközik, ahelyett, hogy a légárammal tovább haladna.
• Elfogó hatás: A részecskék egymásra gyakorolt vonzereje a kulcsa ennek a szűrési elvnek. A közegszálak feltöltődnek és vonzzák a porszemcséket, amelyek „elfogva” maradnak a szűrőanyagban.
• Diffúziós hatás: A rendkívül kicsi részecskék gyakran szabálytalan úton mozognak, útjuk eltérhet a légáramlástól. Ezt a jelenséget Brown-mozgásnak nevezik, ez növeli annak valószínűségét, hogy a részecskék ütköznek a szűrőközeg szálainak.

A különböző szűrőhatásokat az alábbi grafikonon mutatjuk be. Ez egyértelműen mutatja a részecskeméretet, amelyre az egyes szűrési elvek a legnagyobb hatással vannak.